Virágok szlovák
írónők tiszteletére

Minél idősebb az ember, annál jobban megért dolgokat, melyeket gyerekként nem tudott megérteni. Némely irodalmi műhöz, gondolathoz, a tettek megértéséhez fel kell nőni. Ámde, sajnos, felnőttként már nincs időnk visszatérni mindahhoz, amit az iskolában tanítottak nekünk. A napok villanásként telnek, ismétlik egymást, és nekünk legtöbbször nem jut idő arra, hogy megálljunk és időt szánjunk mély gondolatok tanulmányozására, melyek akár formálhatnának is minket. Amikor már felnőtt ésszel elolvassuk egy-egy írónő életrajzát, kiknek neveit és műveit gyerekként vért izzadva memorizáltuk, akkor hirtelen rájövünk, hirtelen megértjük. Hirtelen felvillanik előttünk egy régi emlék, ahogy tanító nénink örömmel és szenvedéllyel idézett nekünk részleteket a regényekből. Hirtelen megértjük, hogy ha tanáraink tényleg szívvel végzik munkájukat, képesek megtanítani a gyerekeknek azt is, hogyan éljék bele magukat a felnőttek világába. Nem az a fő, hogy megértsék, elég ha bele tudják élni magukat. Mert minél korábban megtanulunk empatikusak lenni másokkal szemben, annál korábban tűnik el belőlünk az önzés. Éppen a történetek a legjobb eszközök arra, hogy átérezzük mások érzéseit. Minél jobban van egy történet megírva, annál jobban megérinti az embereket. És minél jobb iskolai tanárunk van, aki lelkesít minket, annál korábban jutnak el hozzánk a történetek.

Éppen ezért éreztük szükségét annak, hogy megalkossunk valamit a történetek íróinak tiszteletére, ami egyaránt dicsőíti az ékszer viselőjét is. Mert minél előrébb jut a társadalmunk, annál fontosabbak lesznek az emberek, akik életünk legtörékenyebb szakaszában ösztönöztek és tudással gazdagítottak minket.

3 miniszériát alkottunk meg ismert írónőink tiszteletére, tanulmányoztuk szülőfalvaik népviseletének mintáit, és 3 általatok ajánlott lenyűgöző tanárnőn fotóztuk le az új ékszereket.

"Az írói szakmához szükség van egy jó adag fantáziára, időre, jó tollra, papírra és eléggé olvasható kézírásra." Humorral jegyezte meg a rövid prózai művek, terjedelmes regények és a szlovák irodalom első női regényének szerzője" - Terézia Vansová

A "Virágok Terézia Vansová tiszteletére" ékszereket szülőfaluja, Nagyszalatna népviselete inspirálta.

Az ékszerszériát Šárka tanító nénin fotóztuk le, akit ti ajánlottatok nekünk.

Šárka Šicková a munkaidőn kívül is sokat foglalkozik a gyerekekkel. Trencsénben tanít az alapiskolában. Kedves, önfeláldozó, vicces, mosolygós és szakképzett, szabadidejében kreatív foglalkozásokat is tart a gyerekeknek, így bízom benne, hogy az ő kezei alatt felnől egy új ékszerész is. Önkéntes munkát is vállal, főz és ételt oszt hajláktalanoknak. Helyes példát mutat a jövő generációjának, és a gyönyörű mosolyával tökéletesen képviselné az Önök ékszereit."

"Viera nem ment férjhez, végül megérkezett a románc is, olyan volt, amilyenre vágyott. A szerelem oly félelmetes volt, akár egy vihar, rémisztő, akár egy áradat és pusztító, akár egy tűzvész. Magával vitte arca rózsáit, homloka simaságát és alakja fiatalságát - mert nem a megfelelő személy iránt érezte. A szél elállt, a vihar csendesedett, a tűz kialudt és most Viera meséket ír és - szolgálja a nemzetet" Önéletrajzi művében Mindent a nemzetért címmel Viera néven lép színre Božena Slančíková-Timrava.

A "Virágok Božena Slančíková-Timravá tiszteletére" ékszereit szülőfaluja, Parlagos népviseleti mintái inspirálták.

Az ékszerszériát Lucia tanító nénin fotóztuk le, akit ti ajánlottatok nekünk.

"Lucia Bašistová - Dosztojevszkij Általános Iskola, Poprád. Mindenkivel szeretettel bánik, mintha a saját gyermekei lennének. Fáradhatatlanul dolgozik önmagán, képzéseket végez, segédanyagokat készít a gyerekeknek, igyekszik motiválni a gyerekeket a tudás szeretetére, nem pedig a magolásra. Nem különböztet meg senkit, mindig a legjobbat keresi a gyermekekben, és támogatja őket, hogy fejlődhessenek és abban remekeljenek, amiben a legjobbak. A gyerekek istenítik őt és szívből jövő meglepetéseket készítenek neki.

"Egy szerény mosoly az emberi arc legszebb természetes ékessége." Ľudmila Podjavorinská írónő

Mi eme szerény mosolyt szép ékszerekkel egészítjük ki, a "Virágok Ľudmila Podjavorinská tiszteletére" ékszereit szülőfaluja, Russóbotfalu népviselete inspirálta.

Az ékszerszériát Mária tanító nénin fotóztuk le, akit ti ajánlottatok nekünk.

"Mária Pavlovičová tanító néni. Nagyszerű ember, szerető kezei alatt a gyermekek sokat tanulnak a népszokásokról és a népzenéről, harmonikán játszik, népviseleti ruhákat varr a gyerekeknek és táncokat tanít nekik. Kalácsot süt nekik, szinte a második édesanyjuk, míg a valódi édesanyjuk dolgozik, a gyerekek pedig az iskolában vannak. Mária Pavlovičová tanító néni egy rendkívüli ember, már 4. éve tanítja a gyermekeinket, és minden bizonnyal sírni fogunk, ha jövőre már nem a mi gyermekeinket tanítja majd. Kitűnő tanárnő, érdeklődik a gyerekek iránt és kötelező tanításon túl is foglalkozik velük. Minden elismerést megérdemel."