Powered by Smartsupp
Fedezze fel az ékszereket, amelyek továbbviszik a történetet. ❤️
(Ki)törölt örökség

(Ki)törölt örökség

Nem minden vész el, ami eltűnik. Hetvenöt évvel ezelőtt Lešť és Turie Pole lakóinak a katonai gyakorlótér bővítése miatt örökre el kellett hagyniuk szülőfalujukat. A falvak eltűntek, ám a szemtanúknak és lelkes értékmentőknek köszönhetően kultúrájuk értékes töredékei mindmáig fennmaradtak.

 

Egyes helyek eltűntek a tájból, történeteik azonban megmaradtak.


A történet, amelyet meg szeretnénk osztani Önökkel, két olyan falunak állít emléket, amelyek lakóit 75 évvel ezelőtt otthonuk elhagyására kényszerítették. Ez Lešť és Turie Pole története.


Mindkét falu évszázadokon át élő közösség volt, ahol nemzedékek építettek otthont, művelték a földet, nevelték gyermekeiket, és adták tovább szokásaikat, dalaikat, kézműves tudásukat és népviseletüket. A nehéz körülmények ellenére erős közösségek alakultak ki, amelyek szorosan kötődtek a tájhoz és ahhoz a helyhez, amelyet őseik földjének tekintettek. Ezt a világot azonban a 20. század közepén hirtelen megszakította a katonai gyakorlótér bővítéséről szóló döntés. A lakóknak el kellett hagyniuk szülőfalujukat, és Szlovákia különböző részein szóródtak szét. Maguk mögött hagyták házaikat, földjeiket, templomaikat, temetőiket és azokat a helyeket, amelyekhez a korábbi nemzedékek történetei kötődtek.


A falvak fokozatosan eltűntek, emlékezetük azonban nem. Az emberek magukkal vitték, amit lehetett: fényképeket, népviseleteket, hímzéseket, dalokat, apró tárgyakat, de mindenekelőtt emlékeket. Nekik köszönhetően ma legalább részben összeállíthatjuk annak a világnak a képét, amely fizikailag megszűnt létezni.


(KI)TÖRÖLT ÖRÖKSÉG

Az új kollekció az azonos című közös kiállítás történetét folytatja, amelyet műhelyünk és Daniela Šuleková népviselet-gyűjtő a két falu kitelepítésének 75. évfordulója alkalmából hoz létre. Központi részét Daniela Šuleková gyűjteményének ritka, megőrzött népviseletei és viseleti darabjai alkotják. Ezek a ma már fizikailag nem létező falvak életének utolsó kézzelfogható tanúi közé tartoznak.


A kiállítás része hat exkluzív, egyedi darab is: Lešť és Turie Pole hagyományos népviseleteinek hímzésmintái által ihletett eredeti ékszerek. Mindegyikből csupán egyetlen példány készült, és 2026 decemberében különleges árverésen bocsátják őket licitre.


A kiállítás egyik fő célja, hogy segítsen valóra váltani Daniela Šuleková régi álmát: egy Lešť és Turie Pole eltűnt falvainak hímzéseit bemutató, azokat szakszerűen dokumentáló és a jövő nemzedékei számára megőrző kiadvány létrehozását. A kiállításhoz ezért a Petra Toth Alapítvány közvetítésével kapcsolódik „A Lešť és Turie Pole eltűnt falvaiból származó hímzések kiadása” elnevezésű nyilvános gyűjtés. A (Ki)törölt örökség kollekció minden eladott terméke után járó hozzájárulás, valamint a kiállítás belépődíjának egy része ezt a gyűjtést támogatja. Az összegyűlt pénzt „Örökség tűben és cérnában – Lešť és Turie Pole eltűnt falvainak hímzései” című kiadvány megjelentetésére és létrehozásának költségeire fordítják.



A KULTURÁLIS EMLÉKEZET TÖREDÉKEI

Lešť és Turie Pole falvak a vert csipke széles körű használatáról voltak ismertek. A csipkét visszafogottság és harmónia, ugyanakkor gazdag mintakincs jellemezte. Ornamentikája főként geometrikus motívumokból merített. Többnyire fehér volt, vagy a felhasznált textíliák színéhez igazodott, de narancssárga, piros vagy sárga hímzőfonalat is dolgoztak bele. A szoknyákat is díszítette; a nők a felső szoknya oldalát feltűzték, hogy a csipke láthatóvá váljon. 


Lešť és Turie Pole népviseleteinek eredeti motívumait kortárs, saját tervezésű, aranyszínű ékszerekké alakítottuk, és az eredeti hímzések telt árnyalatait idéző ékszerzománccal egészítettük ki. Így egyedi fülbevalók, karkötők, nyakláncok, gyűrűk és egy bross születtek.

A kollekció motívumait további termékekre is átvittük: pénztárcára, kozmetikai táskára, tükörre, övre és kulcstartóra.

Mindegyik egy apró töredéket hordoz a már nem létező helyek örökségéből.


A kollekció termékei így továbbviszik a történetet, amelyet meg szeretnénk osztani Önökkel. A hagyományoknak nem kell vitrinekbe zárva maradniuk. Természetes híddá válhatnak múlt és jelen között, és továbbadhatják az eltűnt örökség üzenetét.


Mert nem minden vész el, ami eltűnik.